P.Box koncert
Szigetfesztivál - Hammer Színpad
2005. augusztus 14. 23.30 óra
(A rockból) Soha nem elég!
A fergeteges sikert elért Saxon után, fél órás késéssel állt színpadra a Pandora’s Box. Az együttes Pangea című, vadonat új albuma július 4- én látott napvilágot, melyhez koncert turné is kapcsolódik. Ennek egyik állomása a Sziget Hammer Színpada. A csapat kitűnő formában hozta a bulit; 10 nóta hangzott el, a nagyjából fél házas közönség lelkes bíztatása közepette.
Az eddigi P.Box koncertek hagyományosan egy bizonyos bevezetővel indultak, mely Pandora Szelencéjének legendáját hivatott megismertetni a rock rajongóival. A várt intro helyett azonban egy lírai gitártéma következett, mely robbanásszerűen csapott át a „Múlt és jelen” kőkemény riffjébe .”Én vagyok a múlt és a tegnap, talán te lehetsz a holnap; Bárhová sodor a Sors, otthon csak itt vagy”. A szavak nem szorulnak magyarázatra, önmagukért beszélnek. Kezdésnek ez sem rossz! Az előző – Reményre ítélve – album első száma után a múltba visszanyúlva: „Soha nem elég!”. S valóban, mint a címben is utaltam rá, a jó rockzenéből soha nem elég! Az elmúlt évek során a dal, a zenekar himnuszává lett; Koroknai Árpi (Kori) énekes újfent tanúbizonyságát adta, hogy méltó örököse a legjobb vikidáli (és vargai) hagyományoknak. Frazírjaikat úgy képes alkalmazni, hogy közben saját egyénisége mindvégig megmarad . „Soha nem hagyom abba, csak újra kezdem el” – Kori bíztatására a refrénnél, a közönség is jócskán besegít.
A két bemelegítő nóta után megtudhattuk, hogy a banda éppen 25 éves fennállását ünnepli annak ellenére, hogy nem egészen így képzelték el a jubileumot. Kiderült, hogy a színpad jobb oldalán elhelyezett állványon álló Korg szinti és XB-2 elektronikus Hammond egy fiatal, tehetséges orgonistáé, Szabó Krisztiáné(?), aki ma este itt Cserháti Istvánt helyettesíti. Ezt maga Pityi kérte, hogy rendben menjen le a turné. Ő maga Debrecenből, betegágyáról küldte üdvözletét szeretett közönségének, a zenekar frontemberén keresztül. Összeszorult a torkom; a Magyar Jon Lord nélkül hosszú távon, elképzelni sem tudom a Pandora’s Box együttest!
A felkonf. után két dal a most megjelent Pangeáról: „Veled múljon el” és egy régi szám új köntösben – „A bolond”.
A „Szerelem árát” (javasolt alcím: Szinglik indulója) férfi társaink közül többen megismerték; leginkább azok, akik a bevásárló központok unatkozó, lehúzós széplányaival próbálkoznak a „tiszta szerelem” reményében, de mindössze pénztárcájuk bánja.
Újra egy közönség énekeltető darab: „Dőljön le a fal!” Súlyos mondanivaló, kőkemény hangszerelés, slágergyanús dallam az új lemezről. Valamiért ritkán tűzik műsorra az első – bemutatkozó – kislemez számát a „Legyek az első”-t. Itt és most viszont átnyújtották nekünk, s hozzá még Sándor József virtuózitását a középső, instrumentális betétben. Günter emblematikus alakja az együttesek; túlzás nélkül állíthatom, hogy hozzá fogható gitárost leginkább Bencsik Samu, vagy Radics Béla néven tart számon a hazai rock történelem.
A „Vágtass velem” - a P.Box koncertek kihagyhatatlan darabja - sem kerülte el az átdolgozást. Igazi jutalomjáték: a dalban mind a négy hangszeres zenész megcsillogtatta tudását egy-egy rövid szóló erejéig. Itt külön kiemelném a Bodó Tomi (dob) és Ferenczy Tibor (Cézi) – bőgő, alkotta ritmus szekciót. A két fiatalember fantasztikusan „érzi” egymást; a dob úgy szól, mint a géppuska, a bass precízen, de keményen alkalmazkodik hozzá, ahogy az elő van írva. Mondanom sem kell, hogy az együtténeklésre itt sem sokat kellett bíztatni a közönséget!
A „Pangeá”-ról – a lemez címadó daláról – születése pillanatában tudni lehetett, hogy húzó nóta lesz; erről többet nem érdemes szólni, úgy zseniális, ahogy van,!
Elvileg ezzel véget is ért volna a mulatság, de a közönség másképp döntött; ráadásként mi más jöhetett volna, mint a „Zöld, a bíbor és a fekete”?
Összegezve: rövid(60 perces), de jó hangulatú bulit nyomott a Pandora’s Box. Szívesen meghallgattam volna a „Reményre ítélve” CD-ről a lírai hangvételű „Árnyék”-ot, és a „Fantomlány”-t, de a mai programba úgy látszik, ennyi fért bele. Kielégítő volt a hangosítás is, leszámítva az utolsó negyed órát, mikorra felborult a keverés: sajnos az orgona elnyomta a gitár hangját, amit a végére már alig lehetett hallani. Viszont feltétlenül ki kell emelni: a zenekar 2000. évi újra indulása óta rengeteget cs
Hegedűs István