Harminc, tíz és öt… A Pandora’s Box története
A címben jelölt számsor megfejtése roppant egyszerű: 1980-ban, vagyis harminc éve hozta létre önálló zenekarát a P.Mobilból kivált Bencsik Sándor gitáros és Cserháti István billentyűs. Pontosan az ezredforduló után egy esztendővel a Debrecenben élő Cserháti István megalapította a XXI. század Pandora’s Box formációját, melyet 2005-ben bekövetkezett haláláig működtetett.
Az első fejezet
Érdemes elgondolkodni, vajon ki profitált a legtöbbet - zenei értelemben - a Deep Purple hetvenes évekbeli, osztódással történt szaporodásából? Természetesen a rock fanatikusai. Ugyanis az akkor még működő anyazenekar mellett nyertek egy Rainbow-t, majd később, a Purple akkor véglegesnek tűnő megszűnése után, Ritchie Blackmore csapata mellé egy Whitesnake-t és egy Ian Gillan Bandet.
Magyarországon is hasonló átalakulások zajlottak a hetvenes évek végi, nyolcvanas évek eleji rockéletben. A szuperfelállásában tündöklő P.Mobilt előbb a különleges orgánumú Vikidál Gyula hagyja el, egy évvel később a szuperpáros Bencsik „Samu” Sándor és Cserháti „Pityi” István fordít hátat az Örökmozgónak. Miután Schuster Lóránték a vérveszteséget mindkét esetben képesek voltak pótolni, valamint Samu és Pityi rövid pihenő után összehozták a Procol Harum egyik nótájáról kölcsönzött nevű saját zenekarukat, így a nyertes, itt is a hazai rock közönség lett. Minderre Cserháti így emlékezett önéletrajzában: „Kapunk egy ultimátumot a monopol cégtől (Dr. Erdős Péter): ne Lóri tárgyaljon vele, és tiltott nóták nélkül, de lehet P. Mobil nagylemez. Lóri megijed, azt hiszi, ki akarjuk túrni a zenekarból (amiről szó sincs) és nem adja fel a tárgyalási jogát. 1980. végén így egy ideig vívódunk [...], én és Bencsik Sanyi elhagyjuk a P. Mobilt. Kb. fél év tanácstalanság után – beszállni együtt vagy külön más zenekarba? – de végül úgy döntünk, hogy új zenekart szervezünk. Megalakítjuk a Pandora’s Box (P. Box) együttest. Mivel nekem volt némi zenekarvezetői tapasztalatom (Help, Napsugár) én lettem a zenekarvezető.”
Előbb Sáfár József, „Öcsi” a V’73 egykori basszusgitárosa, majd Szabó István dobos csatlakozott a formálódó Pandora’s Boxhoz, az énekes-frontember posztja még váratott magára. Egy tehetségkutatón ajánlották Pityiék figyelmébe a tehetséges, fiatal frontharcost, Varga Miklóst, aki három éven keresztül birtokolta a P.Box mikrofonját. 1980-ban tehát (az első hír Zoltán János tollából az Ifjúsági Magazin című lapban jelent meg) a P.Mobil, a Beatrice, HBB, Dinamit, Edda, stb. mellé fölzárkózott egy reményteli rockcsapat, majd a következő évben a hanglemezgyártól kislemez bemutatkozási lehetőséget kaptak (A Bolond / Halálkatlan). A két meghatározó zenész talán ösztönszerűen is a P.Mobil-vonalat vitte volna tovább, de Sáfár Öcsi, aki a progresszív muzsika világából érkezett, makacsul kitartott a markáns megkülönböztetés mellett. A koncepcióhoz hozzájárult a frontember egyéni stílusú énekhangja, valamint a basszusgitáros zeneszerzői munkássága. A Bolond rocklírája, meglehetősen szokatlan dallamvezetése, de a másik oldalon lévő lüktető ritmusú, dinamikus Halálkatlan sem illett bele egészen a korszak rock termékei közé. Mindenestre a banda körül kezdett kialakulni egy formálódó kemény mag: a P.Boxot befogadták a Nagy Rock and Roll Családba. Ebből a hanglemezgyár is megérzett valamit (no meg igyekezett borsot törni Schusterék orra alá), mert hamarosan (1982) napvilágot látott az első album, rajta kilenc nótával, többek között a kislemezes Bolonddal. A szövegek nagy része Csiga Sándor nevéhez kötődik, a zenék többségében Bencsik szerzeményei. Sáfár az instrumentális Dödölét jegyzi (a dalcím mellesleg az ő ragadványneve) és a már többször említett Bolondot. Az Éjféli szekér és a Hölgyválasz minden valószínűség szerint a mobilos időkben születhetett, hiszen az előbbiben Kékesi Bajnok, az utóbbiban pedig Vikidál Gyula szerepel társszerzőként. Érzékenyen tapintható a megkülönböztetésre való törekvés a zenészek részéről; látni kell, hogy ugyanakkor ennek foglyaivá is váltak: a P.Box címre hallgató debütáló album nem aratott osztatlan sikert a tágabb értelemben vett nagyközönség körében. Az 1982-es év másik nagy eseménye az akkori Budapest Sportcsarnokban megrendezett Popmajális, ahová a feltörekvő tehetségeket hívták bemutatkozó koncertre. Így az Edda és a Karthago mellett lehetőséghez jutott a P.Box, amely három számmal (Halálkatlan, Hölgyválasz, Szupergép) szerepel a rendezvényről készült válogatásalbumon. Az élő felvétel sajátosságait kihasználva Samu végre megcsillogtathatta nem mindennapi hangszeres tudását: A Halálkatlant a Für Elise zongoradarabjának gitárra átírt improvizációs változatával vezeti be, a felvétel tanúsága szerint a publikum nem kis örömére.
A második fejezet
A P.Box történetének első szakasza 1983-ban zárul le, mikor Varga Miklós úgy dönt, hogy a svéd-magyar Safari zenekarban folytatja énekes pályafutását. Helyére leigazolják a korszak egyik legkarizmatikusabb frontemberét, régi mobilos barátjukat, Vikidál Gyulát. A véletlenek egybeesése folytán - megelégelve a rájuk szórt mocskot - ugyanis pont ekkor szűnt meg a Dinamit. Érkezésével 3:2 arányban győz a P.Mobil-vonal, ennek bizonyítására, egy igazi rock-hangzású kislemezt bocsátanak útjára: minden idők legnagyobb hatású emlékdalát, A zöld, a bíbor és a feketét, melyben a Sáfár-Cserháti-Csiga szerzőtrió Radics Béla emléke előtt kívánt fejet hajtani. „Sajnos a legszomorúbb élmény, hogy talán az utolsó buliját a P.Box-szal játszotta együtt – emlékezett a gitárosra Pityi egy interjúban. - Akkor volt az előzenekarunk, de már nagyon rosszul nézett ki. Az az igazság, hogy alkoholista volt. Már játszani se igen tudott... Mondtam neki, Béla, meg akarsz halni? Ne igyál! [...] És rá egy hétre meghalt. Szörnyű dolog...”
A rockballada minden líraisága ellenére nagyon is kemény alapokon nyugszik, míg a B oldalra felvett Valami rock and roll címéhez méltóan dübörög; mindkét tétel tényleg a rocktörténelem egy-egy gyöngyszeme. Sokak szerint Vikidál ekkor volt a csúcson. Talán ezért, vagy rockeres fazonjáért (esetleg mindkettőért) az 1983. augusztus 20-án bemutatásra kerülő nemzeti rockoperában (István, a király) Koppány szerepét osztották rá a szerzők. Minő véletlen, a címszereplő hangját pedig az a Varga Miklós kölcsönözte Pelsőczy Lászlónak, aki korábban éppen a Pandora’s Box énekese volt. Vikidál rockoperabeli szerepvállalása nem maradt hatástalan a zenekarra sem, mindjárt több reflektorfény vetült az eddig a maga útját járó rockbandára.
A ’83-as év, még lezárulta előtt újabb albumot hozott a szelencés csapatnak: kemény rockhoz való kötődésüket megint csak igazolandó, második nagylemezüknek a Kő kövön (Vágatass velem) címet adták. Első albumhoz hasonlóan, ezen is kilenc felvétel szerepel, köztük a második kislemez mindkét nótája – újra felvéve. Bencsik Samu nevéhez fűződik a lemez három legütősebb darabja, a Soha nem elég, a Valami rock and roll, valamint a címadó szerzemény; Sáfár Öcsi ugyancsak ennyit jegyez szerzőként. Érdekes módon Vikidál Gyula is aktivizálta magát két nótával, míg Pityi A zöld, a bíboron… kívül egyet írt a lemezre. Gombócz Lajos személyében új szövegírót avatott a P.Box, emellett a zenekar tagjai továbbra is részt vettek a versírásban. Az egy évvel korábbi albumhoz képest, letisztult, kiérlelt, vérbő rock and roll lemezt mondhattak magukénak a rajongók, nem utolsó sorban az épp ereje teljében lévő Vikidálnak köszönhetően. A média (lényegében a rádiót jelentette akkoriban) azonban a „Nagy Slágeren” kívül (gondolom, a címét nem kell ismételten leírnom) nemigen vett tudomást a kapuit ostromló, tehetséges zenészeket tömörítő rockzenekarról. Pedig lett volna miből válogatni. Úgynevezett könnyűzenét szinte kizárólag a Petőfi rádió közvetített, nagyritkán műsorba szerkesztve (a sokszor emlegetett emlékdalon kívül) a Soha nem elég-et és a Vágtass velem-et. Nem maradt hatástalan a P.Boxra a rockopera (és persze Koppány-Vikidál) fergeteges sikere, ugyanis egyes betétdalait az eredeti szereplőkkel villámgyorsan műsorukra tűzték: Vikidálon kívül vendégül látták Nagy Ferót, Deák Billt, valamint egykori énekesüket, Varga Miklóst, de ott volt Sebestyén Márta is a népzenei vonal képviseletében. 1984-ben két nyugati sztárbanda előzenekaraként is megmérethették magukat; az Iron Maiden és a Motörhead tizenötezres (!) közönsége ismerkedhetett meg közelebbről a P.Box örökzöldjeivel.
A ’85-ös esztendő meglehetősen mozgalmasnak bizonyult a Pandora’s Box életében. Sáfár „Öcsi” József elérkezettnek látta az időt, hogy ígéretéhez híven - miszerint addig marad a bandában, míg nincs helyette másik bass-es –, átadja a helyét az egykori eddás, Zselencz László „Zsöci”-nek. A másik tagcsere Szabó „Putyur” István dobos és Pálmai Zoltán között zajlott le, ezzel a P.Boxban immár négyre ugrott a régi mobilosok száma. Közben az István… főhősei szinte kivétel nélkül lehetőséget kaptak szólóalbum elkészítésére, így Vikidál is felvehette önálló nagylemezét, melyen a P.Boxnak is jutott szerep: több nótában látta el a zenekari kíséretet és a Nehéz idők című dal pedig vadonatúj szerzeményként debütált. Az új felállásnak is illett nagylemezzel bemutatkoznia, meg is tették: a nyolc felvételt tartalmazó korongnak a baljóslatú Ómen címet adták. Bár a hangzás az előzőnél is keményebb, s a szövegek a „dark” világát idézik, (a borítón nincs külsős szövegíró feltüntetve, de egyes források szerint az összes verset Hobo írta), mégis ambivalens érzések kerítik hatalmába a figyelmes hallgatót. Nem lehet nem észrevenni az István… hatását a házi zeneszerzőkre (a teljes ötösfogat), ám valahogy mégsem érte el a kívánt hatást. Hiába az atombiztos ritmusszekció, Vikidál bömbölő tenorja; az invenciózus hangszerelés, a Hammond orgona és a Fender gitár egymást kiegészítő, egymásba zseniálisan illeszkedő megszólalása, a végeredmény mégis felemássá sikeredett. A zúzós, kemény riffeket, nem követik fülben maradó verzék és refrének, amitől a mű befejezettnek lenne tekinthető. Mintha kínzó szomjúságunkat, csak fél pohár vízzel olthatnánk… A címadó Ómenen kívül más szerzemény nemigen ragad meg az átlag zenekedvelő emlékezetében. Az év utolsó eseménye a Budapest Sportcsarnokban megtartott nagyszabású segélykoncert az afrikai éhezőkért (ez a Magyar Live Aid), ahol a hazai rockélet színe-java képviseltette magát – így természetesen a P.Box is. Tízből vajon mennyi? címmel készült vadonatúj nótájuk szerepel az eseményről készült válogatásalbumon (a Nehéz időkkel együtt, akár egy harmadik kislemez is lehetett volna).
Valóban nehéz idők jártak ekkoriban a magyar rockéletre. Az élvonalbeli bandák egymás után dobták be a törölközőt (Korál, Karthago, P.Mobil, stb.) – nem véletlenül nevezték az 1986-os esztendőt „a Rockhalál Évének”. A Pandora’s Boxban ezzel szemben „mindössze” több fontos (frontos) változás (vagy inkább érvágás) történt: Vikidál képtelennek bizonyult a zenekarral egyeztetni megnövekedett színházi teendőit, így búcsút mondtak egymásnak. Gyulát megpróbálták ugyan alkalmanként Varga Mikivel helyettesíteni, de a megoldás hosszú távon semmiképpen nem vezethetett célra. Cserháti Pityit családalapítási ambíciói Debrecenbe szólították, amely az aktív és rendszeres muzsikálással úgyszintén összeegyeztethetetlennek bizonyult. A zenekarvezető és névtulajdonos távozásával a P.Box története (legalábbis első időszaka) lezárult. Cserháti keserűen ír erről önéletrajzában: „1987 tavaszán szervezem a P. Box tavaszi turnét, Debrecenben vagyok, felhív Dragovics István barátom, hogy mi van, vagyok-e a zenekarban? Felhívom Bencsik Samut, ő mondja, hogy a zenekar úgy döntött, hogy a klubokban kell játszani. Én nagy turné párti vagyok, így szakításra kerül sor köztem és a zenekar között. Mivel a P. Box név az enyém, Bill és a Box Company néven játszanak tovább.”
A teljességhez tartozik, hogy Pityi után Mr. Basary énekes-billentyűssel Metal Company néven, majd Deák Bill Gyula énekessel Bill és a Box Company formációban próbálták meg a legendát tovább vinni, de ez már olybá tűnt, mikor a halott haja és körme az exitus után egy ideig tovább növekszik. Tegyük hozzá, hogy a sikertelenség legkevésbé múlott a belépő muzsikusokon, sokkal inkább a már említett körülményeken. Az i-re a pontot Bencsik Samu 1987-es disszidálása (az ország illegális körülmények között történő elhagyása), majd ugyanaz év szeptember 23-án bekövetkezett tragikus halála tette fel. Akkor úgy tűnt, hogy végérvényesen.
A harmadik fejezet
Cserháti Pityi Debrecenben való letelepedése után sokáig nem foglalkozott zenével. Vállalkozásai teljes mértékben lekötötték, s a hazai szelek sem igazán a rockmuzsika felől fújtak. A kilencvenes évek vége felé családi házának pincéjében mégis csak berendezett egy stúdiót, ahová lassanként odaszoktak a környékbeli fiatal rockzenészek, zenekarok. Bár időről-időre felröppent a hír a Pandora’s Box hol ezzel, hol azzal a felállással való újjáalakulásáról, de ennél több nem történt az egykori zenekar háza táján. Egészen addig, míg a tehetséges fiúkból álló Szfinx „meg nem találta” a Cserháti-stúdiót CD-jének rögzítésére. A veterán Hammond-orgona bajnok Koroknai „Kori” Árpád énekest, valamint Sándor „Günter” József gitárost találta alkalmasnak a csapatból arra, hogy az 1999-es vadonatúj formációban együtt muzsikáljanak. A ritmusszekciót Ferenczy „Cézi” Tibor bőgős és Bodó Tamás dobos kettőse adta az Aberra elnevezésű bandából. És hogy miért P. Box néven jött létre az új formáció? Erről a zenekarvezető 2001-es nyilatkozata árulkodik: ”A P. Box név az enyém, és mivel úgy ítéltem meg, hogy a csapatunk zeneisége, szellemisége nagyban hasonlít az akkori bandáéhoz, ezért döntöttem a régi név felhasználása mellett. Mindenképpen a régi irány zenei folytatása lesz ez a dolog, de 2001-es formában és megszólalásban. Marad a színvonalas rockzene és a fajsúlyos szövegvilág.”
A 2000-es év kizárólag próbákkal (Pityi nemcsak a régi P. Box dalokat, hanem például a teljes Honfoglalást is kijelölte „házi feladatnak”) és új dalok írásával telt, mivel az új csapat nem a régi slágerekből akart megélni. A vadonatúj P.Box zenekar bemutatkozó koncertjére 2001. februárjában került sor a budapesti M4-es klubban a P.Mobil vendégeként. A Mobil harcedzett közönsége megérezte a fiúk elszántságát, rock iránti feltétlen elkötelezettségét, a belőlük áradó energiát; azonnal szívébe zárta a fiatal muzsikusokat. Nem sokkal ezután elkészült „életjelt adó” négyszámos középlemezük, Újra nyitva címmel, melyen a XXI.század modern P.Boxa szólalt meg (Legyek az első; Hódítás; Van -e még; és az Itt hagyott világ). Már-már heavy metal alapok és erőteljes, de dallamos verzék, refrének, valamint hangszerszólók a jellemzők az újjáalakult társulat produktumára; a kérdés: mitől lesz hardrock? A Hammondtól, amely markánsan, de mégsem tolakodóan tolja alá a szőnyeget, tompítja a szinte brutálisan kemény megszólalást, de Kori „emberi léptékű”, tiszta, érces énekhangja, intonációja sem engedi a produkciót elhúzni a metál világába. Év végén még egy fővárosi megméretés: a helyszín ezúttal a Wigwam Rock Club, mintegy nyolcszáz ember előtt - a siker frenetikus.
2002-ben folytatódott a vágta, Reményre ítélve címmel megjelent az újkori P.Box első albuma. A középlemez négy nótájából hármat újra felvéve emeltek át a friss CD-re, valamint feldolgozták a Kő-kövön albumról Vikidál opuszát, a Fantomlányt. A kilences számmal szakítottak, ezúttal tizennégy dal tölti ki a digitális korong műsoridejét. Ebből tíz vadonatúj szerzemény; alapstílusában követve a nyolcvanas években jól bevált receptet, de jó érzékkel átültetve a mai kornak megfelelő megszólalásra. E kettősség az újkori Pandora’s Box védjegye lett, markánsan megkülönböztetve őket a korszak hasonló rockbandáitól. Szerzők nincsenek a lemezen feltüntetve, feltételezve, hogy a dalok abszolút csapatmunkában készültek. Közben beindulnak az élő, nagyszínpados bulik. A nagyobb fesztiválok mellett, önálló koncerteken is megméretnek, útjukat országszerte megérdemelt siker kíséri. Fellépnek a Deep Purple előzenekaraként 2003-ban a debreceni Főnix Csarnokban, 2004-ben a Europe előtt a Petőfi Csarnokban, Debrecenben a Motörhead előtt, de évről-évre visszatérő vendégei a Szigetfesztiválnak is. 2002-es szereplésüket örökíti meg a Vágtass velünk koncert CD, ill. DVD változata.
A negyedik fejezet
Harmadik, Pangea című albumukat meglehetősen rendhagyó körülmények között rögzítik 2005-ben. A halálos kórral küzdő kitűnő billentyűs a Hammond szólamokat a kórházból kiszökve játssza fel a stúdióban. A lemez indító nótája, a Veled múljon el szívszorító sorai előre vetítik a küszöbön álló tragédiát (jóllehet a dal eredetileg nem erről szól, de utólag lehetetlen elvonatkoztatni ettől), a Pangea album megjelenése után (augusztus 4-én) nem sokkal Cserháti István már nincs az élők sorában. Augusztus 21-én bekövetkezett halála a rockszakma súlyos, felbecsülhetetlen vesztesége.
Pangea. A száznyolcvan millió évvel ezelőtt létezett, egybefüggő szuperkontinens, melynek széttöredezése következtében alakult ki a mai földrajzi állapot. Érdekes téma a mai széttagolt, sokszínű világban, amely igen csak alkalmas magvas gondolatok felvetésére. Megjelenítés: feszes, kemény alapokon nyugvó, markáns Hammond- és billentyűfutamokkal, gitárszólókkal gazdagon tarkított, dallamos rockmuzsika, amely méltán sorolható az újkori rock produkciók élvonalába. A komoly mondanivalót és üzenetet hordozó szövegek - mint Pityi utolsó verse az Ezer év, amelyben hazaszeretete, magyarsága minden korábbinál markánsabban jelenik meg - a nehéz riffek, fajsúlyos dallamok, szinte tapintható szimbiózisban formálódnak kerek egésszé a P.Box tolmácsolásában. Ezúttal tizenegy dalt rögzítettek, s a megkezdett hagyományokhoz híven most is feldolgoztak egy korábbi szerzeményt: az albumra a Varga Miki által interpretált Bolondot találták alkalmasnak.
Az ötödik fejezet
2005-ben, Szabó Krisztián billentyűs csatlakozásával a zenekar folytatja a megkezdett munkát. Egy évvel később az Almásy téri Szabadidő Központban bejelentik, hogy bizonytalan időre szüneteltetik működésüket; az elkövetkező két esztendőben csak Debrecenben lépnek fel. 2009 nyár végétől azonban tágítják a kört, és országosan más településeket is megcéloznak. Eközben az első P.Box formáció két muzsikusa, Sáfár Öcsi basszusgitáros, valamint Szabó István dobos új társakkal Budapesten megalapítja saját zenekarát, azonos néven. Csiga Sándor, aki a dalszövegíráson kívül az eredeti Pandora’s Box alapításában egészen a kezdetektől segédkezett, ma is hűségesen kitart a debreceni formáció mellett. A zenekar elhatározása szerint 2009 végétől aktívabban vállalnak részt a magyar rockéletben, ami egyrészt új albumuk elkészítését, másrészt a gyakoribb koncertezést jelenti. 2010 elején vadonatúj dallal jelentkeznek, amelyből videoklip is készült. A Tűzben égni című alkotás azóta több televízióban is látható volt.
Mindeközben nem feledkeznek meg egykori zenekarvezetőjükről, jó barátjukról sem: 2010. július 25-én, Debrecen főterén, nagyszabású koncerttel emlékeztek meg a 2005. augusztus 21-én elhunyt Cserháti Istvánról.
Hegedűs István