Pandora’s Box: Pangea
Leszámítva a 2003-as „Vágtass velünk” c. élő albumot, a P.Box 2002-ben jelentkezett utoljára új anyaggal. A „Pangea” címet viselő CD-vel igazi, kiérlelt, hamisítatlan hard-rock lemez került a boltokba.
Mindjárt a kezdő nóta is ezt a tényt igazolja, lendületes tempójával(felelőse: Bodó Tamás) tökéletesen illeszkedik az eddigi(újkori) Pandora’s dalok sorába. Az ezután következő „Csak az ég” c. szerzeményt Sándor (Günter) József énekli, hangulatában némileg az előző albumon lévő „Várj még”-re emlékeztet. A címadó „Pangea” Black Sabbath ihletésű, mély zengésű riffjével, lírai hangvételével, a szám végére bekapcsolódó tiszta csengésű leánykórusával, mindenképpen a lemez kiemelkedő darabja. Az „Ezer év” – címéhez méltón – szövegvilágában emelkedik ki a sorból, felidézve történelmünk büszke, és kevésbé magasztos eseményeit; a mobilos „Honfoglalás” egyfajta folytatásaként is értelmezhető. A középső zenekari betét érdekessége, a gitár-orgona felelgetős játéka. Egy majdnem heavy metal nóta a következő; kőkemény riff, lüktető tempó, szintetizátor – „Láss az én szememmel”. Majd „Rock & Roll az égig”, melyben Günter gitárszólója önmagáért beszél. Témájában a „Pangea” folytatása a „Szél”, hangzásában, pedig igazi P.Box csemege.
Cserháti Pityi ígéretéhez híven érkezett egy feldolgozás is; a „Bolond”, az eredetinél jóval dinamikusabb felfogásban. A „Másik srác” c. nóta basszus bevezetőjében Ferenczi Tibor (Cézi) csillogtatja meg hangszeres tudását, majd a szólamot átveszi a szólógitár – Güntertől már megszokott stílusban. Ebben a nem éppen sablonos Box-nótában egy kissé hosszabb Hammond-orgona szólót is elővezet Pityi. Kemény riff, feszes alapok, tömör hangzás – ez jellemzi a „Dőljön le a fal”-at, majd a következő: „Jégkorszak” (Pangea-sor), izgalmas hangszerelésével és vokáljával tűnik ki a többi szerzemény közül. A záró nóta „Még egy perc”, a kötelező lírának is adózik: a verzét Günter egyedül énekli akusztikus gitárja kíséretével; a refrénben csatlakozó Kori tercelése, valamint a háttérben szóló diszkrét orgona „szőnyeg” teszi teljessé a soundot.
A lemezt végighallgatva az volt a benyomásom, hogy itt öt egyenrangú (nem akármilyen) muzsikus közös munkája érvényesült. Kori éneke tiszta, a hangszerszólókból is pont annyi került a lemezre, amennyire szükség volt. A „Pangea” a hard-rock műfaj (és azon belül a P.Box) legjobb hagyományainak stílusjegyeit viseli magán; ezalatt nem csak a zenei értékeket értem, hanem a szöveg, a mondanivaló, gondolatiság megjelenítését is.
Egyedül a lemez hangminőségével nem vagyok kibékülve: szerintem egy kicsit fátyolosan szól. Viszont külön említést érdemel a borító, mely ízléses design-jával valóságos műremek.
53’50”
Hegedűs István