A szövegíró szemével
(Interjú Csiga Sándorral)
2. rész

- Mit tudsz a régi P. Box utolsó idejéről?

- Ahogy említettem, a frontemberi poszton ekkorra komoly gondok ütötték fel a fejüket: a német turnén beugróként Vikidál helyett Varga Miki jött, őt pedig Bill váltotta később. Megéltük, hogy az ország vezető rockzenekarai gyakorlatilag mind feloszlottak, emellett Bencsik Samu magánéleti problémái is egyre inkább beszivárogtak a zenekarba. Samu apósának nagyon komoly elvárásai voltak veje felé, de pont ebben az időszakban csappant meg a zenekar népszerűsége; pénz nemigen jött, az após pedig egyre intenzívebb lelki nyomást gyakorolt Samura. Pityi már javában szervezte az 1987-es tavaszi turnét, Samu ezzel szemben a kis klubokat részesítette volna előnyben. Ezt viszont Pityi nem vállalta, ami véget vetett a P. Box zenekar történetének. Mint utóbb bebizonyosodott, Samu sajnos rossz döntést hozott. A közönség nem követte egykori kedvencét a kis klubokba, de még a Dési Huber Művházban, a törzsklubban is tizenvalahány ember volt kíváncsi a zenekarra. Ott, ahol a P. Box korábban teltházas bulikat csinált. Tudomásul kellett volna venni, hogy a rockzene meghalt, amelyet senki sem él túl abban az időben. Helyette jött a diszkó és a metál, csak épp a hagyományos hardrock nem kellett senkinek sem. Egyébként, ha már metálnál tartunk: mikor Kalapácsot behívták katonának, a Pokolgépnek is írtam egy lemeznyi szöveget. Kalapácsot akkoriban - ha nem tudott részt venni a bulin - Nagy Feró helyettesítette. A gyűjteményemben őrzök olyan felvételeket, ahol Feró énekelte a szövegeimet. Lemezre viszont nem kerülhettek, mert a felvétellel kapcsolatos tárgyalásokon sikerült elérniük, hogy Feró dalszövegei legyenek a befutók. Érdekes, hogy a metálzene sok külsőséget átvett a P. Boxtól, amit tulajdonképpen mi kezdtünk el: a gót betűk, a fáklyák, a misztikum - ezek mind a fémzene jelképeivé váltak. A mai napig a metál jobban működik itthon, mint a hagyományos rockzene.

- Hogyan tudtad meg, mi történt Bencsik Samuval?

- 1987-ben alapvetően a repüléssel foglalkoztam, kissé kiszakadtam a zenei életből. Akkoriban még mobiltelefon sem létezett; egyszer csak hallottam valahol, valakitől, hogy meghalt Bencsik Sándor. Nagyon megdöbbentem. Próbáltam információkat gyűjteni, elérni mindenkit, akit lehetett, sőt emlék bulit is szerettünk volna szervezni. Végül Zsöci tanácsára elálltunk tőle, mert szerinte a nyerészkedés vádjával is meg kellett volna küzdenünk. Meggyőződésem, és ebben az édesanyja is megerősített, hogy Samu öngyilkos lett. Disszidálásuk előtt apósa folyamatos nyomás alatt tartotta, mindenáron az üzleti életbe akarta kényszeríteni őt. Bencsik néni szerint egy alkalommal annyira bepörgött ez az ember, hogy gyerekestül felkapta a gyerekágyat és Samuhoz akarta vágni, aki ettől idegösszeroppanást kapott.
Ezt követően nejével és a gyerekkel - tarsolyában egy itthoni ismerős kinti rokonainál való letelepedés ígéretével - Svédországba indult. Miután ez meghiúsult, Ausztriába toloncolták őket, ahol menekülttáborba kerültek. Itt talált rájuk az após, aki a táborba is követte a családot. Samuék a szobájukba zárkóztak, az ajtórés alatt folytattak levelezést. Az após távozása után kis idővel - több szemtanú egybehangzó beszámolója szerint - az első emeleti a fürdőbe berohant a szőke srác, kidobta az ablakon a dzsekijét, majd utána ugrott. Az első emeletről, fejjel lefelé. Sokáig nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ebben - minden valószínűség szerint - az 1986-os balesetem is szerepet játszhatott. Akkor pofára estem a sárkányrepülővel, és még Samu figyelmeztetett, amennyiben nem hagyom abba a repülést, meg fogok dögleni. Én meg mondtam, hogy áh, a fenét, fejjel érkeztem, nem éreztem fájdalmat! Tiszta munka lenne így végezni, nincs fájdalom, nincs szenvedés! Aztán megtudod, hogy Samu fejjel ugrott le. Sokáig volt emiatt lelkiismeret furdalásom, amíg anyukája el nem mesélte az egész történetet, és összeállt a kép.

- Beszéljünk a 2000-es évek P. Boxáról! Pityi halála után egyesek vitatták, vajon volt-e joga Cserháti Pityinek P. Box néven továbbvinni a zenekart. Sáfárék szerint Pityi ehhez engedélyt kért tőlük, a többiek úgy nyilatkoztak, egyszerűen tájékoztatta őket arról, hogy újjáalakítja a zenekart. Te hogyan emlékszel erre?

- A P. Box-ot - ismételten hangsúlyozom - Cserháti István és Bencsik Sándor alapította. Nem Sáfár József, nem Szabó István, még csak nem is Varga Miklós. Pityi és Samu maguk mellé szereztek olyan társakat, akikkel elképzeléseiket megvalósíthatták. A zenekar ügyeibe senki nem szólt bele. Kivételt képeztek a színpadi és a művészeti dolgok; ezekben is elsősorban Öcsi fejtette ki a véleményét. Pityit elég jól ismertem. Haláláig a barátom volt, ha Pesten koncertezett az új zenekarral, mindig nálam lakott fenn a hegyen. Határozottan kijelentem, hogy nem olyan ember volt, aki bárkitől engedélyt kért volna bármire a P. Box-szal kapcsolatban. Nagyon határozottan közölte mindenkivel, így velem is, hogy döntött, újra megalakítja a P. Box zenekart. Egyébként akkor mindenki örült ennek, velem együtt. Utólag persze meg lehet hazudtolni, hiszen Pityi nem íratott senkivel papírt, nála szent dolog volt az adott szó; ő még hitt a gentlemen's aggreement-ben. Soha nem gondolta, hogy valaki megpróbál majd visszaélni ezzel, netán hasznot húzni belőle. Ma pedig már azt is megkérdőjelezi néhány egykori "barát", hogy Pityi mennyire volt jó zenész. Holott régebben, amikor még beszéltünk egymással, pont Öcsi mondta, mostanság kezd rájönni, mennyire zseniális billentyűs volt Cserháti. Ezzel szemben a bírósági tárgyaláson már csak "aktatáskás embernek" tartja a zenekarból. Egyébként, ha Pityi nem lett volna zseniális zenész, mégis, hogyan készülhetett volna el korábban például a Honfoglalás? Érdekes: az újkori P. Box első lemezén a Cserháti-féle P. Box Stúdióban Sáfár is dolgozott a keverésen, pénzt kapott Pityitől, akkor egy szóval sem mondta, hogy de rossz ez az új zenekar István, ne hívd P. Boxnak!

- Milyen a kapcsolatod az újkori P. Boxszal?

- Az újkori zenekarral is felmerült az együttműködés lehetősége, de valahogy úgy alakult, mint az Ómen lemeznél: szövegötleteim nem igazán passzoltak az elképzelésekhez. Ettől függetlenül tartottuk a kapcsolatot, többször szállásoltam el magunknál a társaságot. Hozzá kell, tegyem, ebben az időszakban kiszakadtam kissé a zenei közegből, mással foglalkoztam, ezért nem volt már olyan szoros a kapcsolat, mint a régi P. Box-szal. Ettől függetlenül tudomásom van róla, mert szóba került közöttünk, hogy az új zenekart ugyanolyan szívvel-lélekkel csinálta Pityi, mint a régit. Egyáltalán nem nosztalgia-zenekarnak szánta; amit tudott, belerakott szervezés, média és marketing szinten, anyagilag is. Azt is tudomásul vette és látta, hogy ez már nem a rockzene hőskora, olyan sikereket nem lehet elérni, mint a 80-as években. Amit viszont a 2000-es években meg lehetett csinálni, ahhoz képest sokat elért a zenekar, stúdiólemezekkel, DVD-vel, nagyobb koncertekkel. Ebből ennyit lehet kihozni, minden a közönségen múlik! Azt pedig látjuk, hogy a közönség egyre fogy, talán a nagyobb bulikra még elmennek. Nagyon sajnálom, hogy Pityi álma, a Rákóczi rockopera színre vitele már nem valósulhat meg, hiszen semmilyen kotta vagy egyéb feljegyzés nem maradt utána. Mindössze a Pandora legenda, a P. Box koncertek zenei intrója - semmi több.

- Mikor tudtad meg, hogy Cserháti egészségével nagy baj van, hogy élted meg a halálát? Találkoztatok, beszéltetek ezekben az időkben?

- Amikor az 50. szülinapja után időnként felhívtam, feltűnt, mennyire köhög. Hónapok múltán kezdett gyanús lenni, ő is így volt ezzel. Az orvosok végül diagnosztizálták a súlyos betegséget. Egész jól viselte, közölte, sebaj, készült egy Cserháti Pityi betegség CD, és már Los Angelesben is vizsgálják a kérdést. Megkapta a szükséges kezeléseket, ennek ellenére rosszabbodott az állapota. Mikor egyre riasztóbb hírek érkeztek felőle, Sáfár Öcsivel és barátnőinkkel meglátogattuk Debrecenben. A többiek tapintatosan magunkra hagytak, kettesben maradtam vele. Több veszélyhelyzetet, halál közeli állapotot átéltem, így hát egyenesen nekiszegeztem a kérdést: Pityi, reméljük, meggyógyulsz, de elrendeztél-e mindent. - ha esetleg mégsem?! Bizakodott a felépülésben, de elmondta, hogy ha mégsem úgy alakulnának a dolgok, a zenekar megy tovább. Ezt megbeszélte a srácokkal, sőt, még az utódját is kijelölte. Mondtam neki, nem szeretnék még egy verzét írni a Zöldabíborhoz, inkább gyógyuljon meg! Másnap ment Varga Misi és Vikidál - ha jól tudom -, ők már a kórházban találták, ahol az erős gyógyszerek hatására nem tudtak érdemben kommunikálni vele.

- Mi az igazság abban, hogy 2009-ben belekezdtél egy P. Box zenekar szervezésébe, amelyben te lettél volna a billentyűs. Valóban ez okozta a kenyértörést közted és Sáfár között?

- Én nem zenekart, hanem 30 éves jubileumi, nagy össznépi P. Box koncertet kezdtem el szervezni. Az igaz, hogy Sáfárék maguktól nem kezdtek volna zenekarosdiba, ebből a szempontból valóban én engedtem ki a szellemet a palackból. Csakhogy eredetileg nem erről volt szó! Ezt például Kálmán Gyuri is igazolhatja. Egyébként nem akartam billentyűs lenni, csak szerettem volna beszállni egy-két nótába. A problémák akkor kezdődtek, mikor a Városligeti Sörsátorban vendégként léptünk fel a Kálmán Gyuri-féle Pandora búcsúbulin. Öcsivel nyomtuk A Zöld, a bíbor és a feketét. Ezután még néhány alkalommal előfordult a közös fellépés egészen addig, míg a Téglagyári Megállóban történt egy baki: Putyur nem hozott valami felütést, ettől eltévedt a gitáros, a zenekar meg elment az erdőbe. Ettől Öcsi besokallt, és mondogatta, hogy az alkalmi formáció helyett inkább egy önálló, működő zenekart csinál, neki amúgy van megírva a fiókban legalább tizenkét Zöld a bíbor és a fekete. Őt inkább majd ezekről ismerjék - szó szerint így mondta. Ekkor közölte azt is, hogy miért ne csinálhatna ezekre a számokra egy P. Box-ot. A 30 éves össznépi koncerten is csak akkor hajlandó részt venni, ha az általa kiválasztott emberek lesznek ott. Végül ezért sem valósult meg a nagy koncert. Ehelyett Öcsi csinált egy családi zenekart, ahol a zenébe senkinek nem volt beleszólása, minden szólamot ő írt meg, még egy-egy szöveget is. A szövegeknek a kilencven százalékát pedig az élettársa jegyzi. Egyébként a szövegekről Samunak és a Pityinek egyaránt az volt a véleménye, hogy ne legyenek direktek, ne legyenek szájbarágósak; na ehhez képest meg lehet hallgatni az Öcsi-féle lemezt! Öcsinek ahhoz már nem volt elég bátorsága, hogy saját neve alatt méresse meg magát ezzel a produkcióval, ezért kellett a P. Box név. Amelyet ugye - saját elmondása szerint - mindenképp ott akart hagyni annak idején. Azt is el kell mondanom, hogy a Sáfár-féle zenekarnak semmi köze ahhoz a szellemiséghez, amit anno 1980-ban Samuval és Pityivel hárman kitaláltunk! Már csak ezért sem értettem egyet ezzel a dologgal. Pityi ezt a fajta szellemiséget még át tudta adni a saját zenekarának, míg Öcsitől ez eleve távol állt. A rock soha nem volt az ő világa, de nyilván ebben adatott meg neki mindaz, ami se előtte, se utána.
A nagy bulinak már megvolt a producere is, hat hónappal előtte már óriásplakátokon hirdettük volna. Akkoriban még nem volt válság, valószínűleg sokan eljöttek volna a rendezvényre. Nálam, a hegyen el is kezdtük a próbákat, amelyeken Kálmán Gyuri annak ellenére részt vett, hogy Öcsi közölte vele, nincs benne a terveiben. Szerinte majd lesz egy "rendes énekes", aki ezeket a dalokat elénekli. Véleményem szerint Gyuri vastagon túllépte az Öcsi-féle produkciót, hiszen ma a Dinamit frontembere, és a Triásszal is komoly bulikat csinál. A 30 éves P. Box koncerten fellépett volna a régi és az új formáció, vendégeket hívtunk volna a régiekhez Samu és Pityi helyére. Korábban már megbeszéltem Papp Gyulával, az LGT-s Karácsony Jánossal, szerettem volna a Lerchet, a Závodi Jancsit, az újkori részhez pedig a debreceni zenekar adott volt. Ezzel hozzátettünk volna az örökséghez is, befejeztük volna a félkész állapotú nótákat és megmutattuk volna, hogy ez igenis, életképes dolog. Szóba került, hogy a buli után, amennyiben igény van rá, P. Box Műhely vagy valami hasonló néven a rendezvény országos turnévá nőhette volna ki magát. Hát erre mondta Öcsi, hogy ez így neki nem fér bele, ő zenekart csinál, amelybe én nem kellek! Egyébként is mit keresek a színpadon, a debreceniekről meg hallani se akart, egyébként is ott mindenki bűn rossz zenész. A lakásán volt egy találkozó, ahol bejelentette az új P. Box-ot megalakulását, lesz, ami lesz. Én ezzel az egésszel nem tudtam mit kezdeni. Ja és párja meg kiszólt Öcsinek a másik szobából, hogy mondja meg nekem, majd ő írja a szövegeket. Ez esetben én egy sort sem írok - válaszoltam. Azóta Sáfárral nem vagyunk beszélő viszonyban. Egy alkalommal egy Kékesi Bajnok-bulin kikerülhetetlen volt a találkozás, miután a Zöldabíborban ő basszusgitározott, a közönség pedig engem is a színpadra követelt. Nem tudom, valamikor rendeződik-e a viszonyunk - valószínűleg nem. Sajnos ma már a nagy, össznépi P. Box buli is elképzelhetetlen, de mindenki számoljon el a saját lelkiismeretével.

- Végezetül több fontos kérdés: mit jelent neked ma Bencsik Sándor és Cserháti István emléke, mit jelent a barátságotok és az együtt töltött idő? Mit jelent számodra a P. Box zenekar, annak múltja és jelene?

- Ez e két ember nem csak a hazai rockműfajnak, de életemnek is vitathatatlanul alapvető része. Számomra felejthetetlen az együtt töltött időszak, amely méltó kihívás volt és az is marad. Akkoriban önmagunkkal szemben kialakult bennünk egy közös mérce, ami ma is működik nálam. A P. Box, azaz Pandora's Box számomra ÜGY volt és most is az. Samu és Pityi a műfaj legjelentősebb hazai szerzői és hangszeresei között voltak és maradnak, dalaikat ma is zenekarok százai játsszák. Abban az időszakban szükségünk volt egymásra, és amit kellett, megcsináltuk. Szerintem jól. Később sem romlott meg a viszony köztünk, csak új utakat kerestünk. Én egyre nagyobb figyelmet fordítottam a repülésre, az lett az új kihívás, 1984-től tizenöt éven keresztül válogatott sárkányrepülő voltam. 1999-ben súlyos gerinctörést szenvedtem a nyíregyházi reptéren, Pityi volt az egyik, aki elsők között értesült a balesetről. Aztán hívott, hogy lesz újra P. Box, Kori énekel és Günter gitározik. Tudtam, hogy Korival már régóta együtt dolgoztak, ő menedzselte korábbi zenekarát is, én meg akkor újságíróként írtam róla, mint Varga Miki lehetséges utódjáról.
És jött a régi Metró klub mellett, az alagsori Long Time-ban (későbbi M4-es klub) rendezett első koncert, ha jól emlékszem, a P. Mobillal közösen. Szuper volt, tetszett, korszerűen, megfiatalodva, hívta életre a szelencéből a reményt. Jók lettek az új anyagok, megjelent a két CD és a DVD, vagyis három hanghordozó, mint az első P. Box idején. Sajnos, hogy így hozta a sors, mint ahogy végül hozta! Mivel etikailag és jog szerint is a működő zenekar a név jogos használója, értelemszerű, hogy minden egyéb - lealázó próbálkozás. Varga Miki, Vikidál Gyula, Zselencz Zsöci László és Pálmai Zoltán például nem akart ilyen néven zenekart létrehozni; egyrészt, nem voltak rászorulva, de nem is gondolták úgy, hogy lecsaphatnak a névre. Ezért inkább Boxer néven csináltak saját zenekart, én pedig, a repülésre is utalva, a te ötleted alapján Black Box (azaz Fekete Doboz) néven hívtam életre egy szerzői csapatot.
Szerintem, meg kellene becsülni, ami ebben a műfajban még van, és össze kellene fogni - legalábbis azokkal, akikkel lehetséges; ez talán még a közönséget is érdekelné. Tény, hogy Debrecenben van egy P. Box együttes, mint ahogy az is, hogy az a zenekar jó csapat, méltó az elődökhöz. Pityi ezzel sem alkotott rosszat, ez is az ő öröksége. Becsüljük meg együtt, ha már a PeCsa Caféban rendezett akusztikus koncert után egy külföldi haverom azt mondta, hogy világszínvonalú a csapat! Én is sok sikert kívánok, és igyekszem megadni nekik minden tőlem telhető támogatást. Tekintettel arra, hogy ez nekem mindig ÜGY marad, bár az eredeti szellemiséget a régiek közül talán inkább utolsó mohikánként próbálom képviselni.

vége


Hegedűs István

2012 Pandora's Box